Himnusz ([him.nus], "gita puja") merupakan lagu kebangsaan negara Hungary. Lirik ia daripada sajak dikarang oleh Ferenc Kölcsey pada tahun 1823 dengan judul "A magyar nép zivataros századaiból" ("Dari abad-abad bergolak bangsa Hungary") manakala irama lagunya digubah Ferenc Erkel pada tahun 1844.

Himnusz
Original sheet music for Himnusz.

National anthem  Hungary
Juga dikenali sebagaiIsten, áldd meg a Magyart (English: Ya Tuhan, rahmatilah negara Hungary)
A magyar nép zivataros századaiból (bahasa Inggeris: Dari abad-abad bergolak orang Hungary)
LirikFerenc Kölcsey, 1823
MuzikFerenc Erkel, 1844
Diguna pakai1844 (de facto)
1989 (de jure)
Sampel audio
"Himnusz" (instrumental)

Lirik sunting

Seenikata dalam bahasa Hungary

Terjemahan bahasa Melayu

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Ya Tuhan, rahmatilah negara Hungary
Dengan kemuliaan dan kemurahan-Mu
Hulurkan bantuanMu padanya
Saat ia bertembung dengan musuhnya
[Telah] lama [ia] dirundung malang
Berikan padanya belas kasihan
[Kerana] Negara ini telah menderita bagi semua dosanya
Yang lalu dan akan hadapan!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Engkau membawa datuk moyang kami
Menaiki puncak-puncak Kárpát
Dengan bantuan-Mu suatu tanah air dimenangi
untuk anak-anak Bendeguz
di mana mengalirnya
sungai-sungai Tisza dan Duna
Keturunan wira kita Árpád
akan mekar dan berkembang.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Berikanlah kepada kami di padang Kouman
Engkau mematangkan gandum
[Yang tumbuh] di ladang-ladang anggur Tokaj
Engkau titiskan madu
Bendera kami Engkau tegakkan
Di benteng Turki liar
Dan balatentera Mátyás telah menimbusnya
kubu agung Vienna.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Kerana dosa-dosa kami
Kemurkaan mengumpul dalam-Mu
Dan Engkau merejam dengan petir-Mu
dari awan-awanMu yang mengguruh
Kini panah-panah penyamun Mongol
telah menghujani kami
Belenggu penghamba Turki
di pundak kami tanggung.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Betapa kerapnya datang dari mulut-mulut
bangsa gasar Osman
ke atas belulang askar tentera kami yang tewas
lagu-lagu kemenangan [yang dinyanyikan]!
Betapa kerap anakmu membentak
"Tanah airku", pada dadamu,
Dan engkau menjadi kerana anak-anakmu
semadian abu-abu mereka!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Sang pelarian menyorok, menujunya
pedang dihunus ke arah guanya
Merata-rata tidak dapat dicarinya
rumah di tanah airnya sendiri
Mendaki gunung, menurun lembah
Kesedihan pada para temannya
Lautan darah di bawah kakinya
Lautan api atasnya.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Istana didiri, kini runtuhan ditinggal
Kebahagiaan meninggal pergi,
Bunyi kematian, ratapan
didengar berganti.
Tentunya! Kebebasan tidak membunga
dari darah si mati,
Air mata [dari] seksa penjara bercucuran
dari yang yatim piatu kesejukan!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Written by: FERENC KÖLCSEY (1823)

Kasihanilah, wahai Tuhan, bagi Hungari
Yang dilambung badai bahaya
Hulurkan baginya panduanmu
Di laut penderitaan
Yang telah lama dilanda malang
Berikan padanya kelegaan
Mereka telah menderita di atas semua dosa
Yang lalu dan yang akan datang!





A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

(Cseke, 1823. jan. 22.)

Pautan luar sunting